Öltözz te is divatosan

                  BORULJ TE IS VIRÁGBA!

                             

                                                           

Akár egy festői kertben, keverd nyugodtan az árnyalatokat,színeket, mintákat egy öltözéken belül. Nem feltétlenül kell fehér szoknya a virágos tophoz, elég csupán egy valamivel kisebb motívum. A mértékre persze ügyelj, ne keveredjen egy öltözéken belül nagyon sokféle minta. Igazán bájos tud lenni egy-egy apróbb virágos darab is, ám igazán trendi egy virágmotívumokkal díszített egészruhában leszel. Bátran kísérletezz a fazonokkal! Ha magas vagy, akkor tuti választás egy csini maxiruha, ha azonban alacsonyabb a termeted, akkor egy deréknál szűk, lefelé pedig bővülő, térd felettig érő darab lesz a nyerő választás. A kislányos külsőhöz lila vagy rózsaszín árnyalatú ruhát ajánlunk neked, a szupernőies outfithez pedig barna vagy szürke alapon pasztellszínű virágok illenek.

 

Forrás:www.cosmopolitan.hu

Divattervezők Listája:

 

Alexander McQueen a 2007-2008-as őszi-téli bemutató után

A kezdetek:

1969. március 17-én született Londonban, egy taxisofőr fiaként. Gyerekként ruhákat varrt három húgának, így divattervezői karrierje szinte magától értetődő volt.

16 évesen hagyta ott az iskolát, hogy gyakornoki állást vállaljon olyan szabóknál, mint például Savile Row, vagy a híres jelmeztervező Angels and Bermans. Ezidőtájt dolgozott Mikhail Gorbachov és Charles herceg (Wales) öltönyein. 20 éves korára Koji Tatsuno alkalmazta, mielőtt Milánóba költözött, hogy Romeo Gigli keze alatt folytassa fejlődését.

Karrier:

1994-ben Londonba visszatérve egy művészeti iskolában kezdett tanítani. Meggyőzték, hogy diákként is csatlakozzon egy kurzusukhoz, így ennek elvégzése után megkaphatta mesterfokozatát. Legendás, hogy Hasfelmetsző Jack névre keresztelt vizsga kollekcióját Isabella Blow stylist teljes egészében felvásárolta, és ő volt az, aki rávette McQueent, hogy középső nevének használata helyett inkább az Alexandert válassza.

Első kollekciói sokként érték a nagyközönséget. Az angol divat huligánjának keresztelték, és az 'enfant terrible' /francia kifejezés elviselhetetlen gyerekekre/ jelzőt ragasztották rá megbotránkoztató bemutatói és kreációi okán. Többször támadták azzal, hogy ruhái nőgyülöletet, vérontást és fétisimádatot közvetítenek, egy kollekciójának pl. Highland Rape /hegyvidéki erőszak/ nevet adta.

1996-ban az LVMH feje, Bernard Arnault főtervezőnek hívta a Givenchy-hez, John Galliano-t váltva. Az első bemutatójának ruhái - mint ahogy azt saját maga is bevallotta a 1997-es Vogueban - silányra, vacakra sikerültek. A következő időszakban kicsit visszavett elfogadhatatlan stílusából - pl. vette a bátorságot, hogy a Givenchy alapítóját jelentéktelennek nevezze - de lázadó természete alkotásaiban ugyanúgy meglátszott. A 1998-as őszi-téli shown robotok fújtak festéket hófehér ruhákra, Aimee Mullins modell - mindkét lábát amputálták - pedig bonyolult faragású falábakon lépkedett végig a kifutón. Bár 1999-ben megalapította saját divatházát, 2001. márciusáig maradt a Givenchy divatháznál, amíg a szerződése lejárt.

Egyike a legfiatalabbaknak, akik elnyerték az év brit tervezője díjat. Háromszor ítélték neki 1996. és 2003. között. Más kitüntetéseket is kapott, például az év nemzetközi tervezője címet.

2000. decemberében a Gucci csoport vette meg a divatház 51%-át, McQueen pedig kreatív igazgatóként maradt. További üzleteket nyitottak, így már szinte minden fontos nagyvárosban jelen lehettek: London, Párizs, New York, Boston, Los Angeles, Milánó, Róma, Cannes, Manchester, Athén, Moszkva, Tokió, Osaka, Hong Kong, Shanghai, Beijing, Szöul, Jakarta, Bangkok és Taipei.

2005-ben a Pumával állt össze, hogy cipőket tervezzen nekik. A ManCat Tooth névre keresztelt irányvonal az ember és az állat egyesülését jeleníti meg.

2007. őszén a Mac-kel közösen készítettek a bemutatójára egy egy erős színekkel jellemzett sminkkollekciót, amelyre a McQueen logo is rákerült, és amelyet Elizabeth Taylor Kleopátra filmje ihletett.

Parfümök:

  • Kingdom - 2003.
  • My Queen - 2005.

Magánélet:

2000. nyarán George Forsyth dokumentumfilm készítőt vette el.

Szomorú hír:

Önkezével vetett véget életének 2010. február 11-én. A találgatások szerint imádott édesanyja pár nappal azelőtti halála vezetett tragikus tettéhez.

"How do you replace someone like that?"

Nyugodj békében, Alexander Lee McQueen.

Calvin Klein a 2003-2004-es őszi-téli bemutatón

A kezdetek:

1942. november 19-én született New York Bronx negyedében, ausztriai-magyar emmigráns szülőktől. Ő volt a második gyerek a háromból. A divat szeretete hamar megmutatkozott: édesanyját rendszeresen elkísérte a bevásárlókörutakra, valamint saját erőből tanult meg varrni és vázlatokat készíteni.

Tanulmányait a New York's High School of Art and Design középiskolában, majd a Fashion Institute of Technology egyetemi szakon végezte.

Karrier:

Gyerekkori barátja, Barry Schwartz segítségével céget alapított, így a tehetség üzleti érzékkel párosult. A Calvin Klein Ltd. 1968-ban 10 000 dollár kezdőtőkével és néhány darab női ruhával, valamint kabáttal indult, a New York hotel üzlethelyiségében. Egy évre rá 50 000 dolláros megrendelést kellett teljesíteniük a Bonwit Teller cégnek, ami főként női és férfi kabátokból állt.

A kollekció sikeres lett, és Klein 1969-ben megjelent a Vogue magazin címlapján. 1971-ben már klasszikus blézerek, sportruházat, valamint a fehérnemű is jelen volt a portfólión.

Rendkívül egyszerű, határozott és elegáns szabásmintáival, legtöbbször visszafogott színű ruháival forradalmat idézett elő a divatvilágban. Minimalista stílusa egyre népszerűbb lett a városi üzletemberek és üzletasszonyok körében, akik rádöbbentek, hogy a stílus az egyszerűségben és nem a hivalkodásban rejlik.

1973-ban nyerte meg először a Coty Award díjat, amit aztán a következő két évben is neki ítéltek 74 darabos nőiruha kollekciójáért. 1977-re a bevételek 30 millió dollárra ugrottak, és tervezett már kiegészítőket is: sálakat, öveket, cipőket és napszemüvegeket. Miután piacra dobta farmereit és férfiruha kollekcióját, a bevételek már a 100 millió dolláros álomhatárt súrolták. 1978-ban 200 000 db fogyott el a híres farmerból már az első héten, ahogy a boltokba került.

Az akkor még tinédzser Brooke Shields volt a CK farmerek kampányának arca - legendássá vált reklámfotóján feszülő Calvin Klein-farmerben közölte a világgal, hogy
"You know what comes between me and my Calvins? Nothing" and "I've got seven Calvins in my closet, and if they could talk, I'd be ruined."
(Nyersfordításban: Tudod mi van köztem és a Calvinom között? Semmi/Hét Calvinom van a gardróbomban, ha beszélni tudnának, tönkremennék)

Az 1970-es évek végén a cég fejest ugrott a kozmetikai termékek világába, de hamar visszakoztak a nagy veszteségek miatt. Szerencsére a farmerőrület soha nem látott bevételeket produkált, és a nőknek tervezett boxer sortok, valamint a férfi fehérnemű kollekció is sikeresnek bizonyultak. A fehérneműket később - a 90-es években - Mark Wahlberg, Antonio Sabato Jr. reklámozták, a Calvin Kleinra jellemző provokatív módon. A Calvin Klein Underwear rávilágított arra, hogy az alsónadrág rendkívül divatos darab tud lenni.

A nyolcvanas évek végén mégis jött egy hullámvölgy. A pletykák arról szóltak, hogy a Calvin Klein Industries a rá nehezedő nyomás és a bevételek hirtelen csökkenése miatt eladó, és a Triangle Industries csak azért állt el a felvásárlásától, mert épp zuhanófélben voltak a részvényárfolyamok.

Parfümjei szintén híresek és kelendőek lettek. Az Obsession, az Eternity, Escape, a Contradiction nevű illatokat a fél világ ismeri, de a legnagyobbat a CK One uniszex parfümmel alkotta, amihez Kate Moss arca kapcsolódik. A reklámkampány alapja ismét a szexualitás lett, ami bevált és hatott a közönségre. Klein híres arról, hogy sokszor alkalmaz nagyon fiatal, prepubertás korban lévő modelleket, a reklámokkal a közszemérem tűréshatárait próbálgatva.

A cég folyamatos és növekvő nyereséget produkált még a nyolcvanas évek elején is, amikorra 12 000 üzlet működött az Egyesült Államok területén, és 6 egyéb országokban. A bevételek több száz millió dollárt tettek ki. A pénzügyi kiszámíthatatlanság, és gyakori hullámvölgyek hatására azonban Klein mégis úgy döntött, hogy eladja a vállalatot. Tárgyalások és ajánlattevések tömkelege után a CKI a Phillips Van Heusen Corp. tulajdona és leányvállalata lett.

Illatok:

Calvin, Calvin Klein Man, ck be, ck IN2U, ck one, Red Hot limitált széria, Graffiti limitált széria, ck one Electric limitált széria, ck one Scene limitált széria, ck one Summer [2004. sárga és zöld] [2005. citrom és narancssárga] [2006. kék és zöld] [2007. piros és zöld] limitált szériák, Contradiction, Crave, Eternity, Eternity Moment, Eternity Purple Orchid limitált széria, Eternity Rose blush limitált széria, Eternity Summer limitált széria, Escape, Euphoria, Euphoria Blossom, Obsession, Obsession Night, Truth.

Coco Chanel

A kezdetek:

1883. január 10-én született Albert Chanel és Jeanne Devolle gyermekeként Saumurban, Franciaországban.

Nevét születésekor elírták, így lett Chanel-ből Chasnel, ami megnehezítette az életrajzírók dolgát. Szegénységben, de legalább a családjával élt, négy testvérrel - az ötödik születésekor meghalt - amíg 12 éves korában édesanyja is elhunyt, apja pedig magukra hagyta őket.

7 évet töltött egy katolikus árvaházban, ahol kitanulta a varrónői szakmát. A nyarakat rokonoknál töltötte, ahol az unokahúgai megmutatták neki, hogyan kell kicsit szebben, díszesebben varrni, mint ahogy azt az apácák elvárnák. 18 éves korában elhagyta az árvaházat, és egy helyi szabónál kezdett dolgozni.

Kis idő múlva megismerkedett Étienne Balsan angol aranyifjúval, akibe beleszeretett, és akivel együtt is élt.

Karrier:

Elkezdett kalapokat tervezni, és a párizsi elit hamar rajongani kezdett a műveiért. Nemsokára megkereste a kezdőtőkét ahhoz, hogy Balsan és egy másik gazdag szerető, Arthur 'Boy' Chapel segítségével 1909-ben megnyissa saját kalapboltját Chanel Modes néven a Cambon 31. szám alatt. 

Ünnepelt francia színésznők jártak hozzá vásárolni, ami megalapozta hírnevét. 1913-ban első női sport ruhákat kínáló üzlete is megnyílt Deauville-ben. Marthe, Gounaut-Biron grófnője volt a legelső arisztokrata ügyfele. 1916-ban haute couture szalonja Biarritzban kapott helyet, majd négy év múlva a mostani helyén nyílt meg újra, Párizsban. Ready-to-wear kollekciója halála után, 1978-ban debütált.

A legismertebb kosztümje - ami 1923-hoz kötődik - egy elegáns, fekete szegélyes, térdig érő szoknyából és egy szögletes kabátkából áll, gyapjúból szőve, szintén fekete szegéllyel, aranygombokkal. Hozzá gyöngy kosztümékszer illik. A kis fekete ruhát is újra népszerűvé tette, aminek sokoldalúságát az mutatta, hogy nappalra, és éjjelre is tökéletes választás volt, mindössze a megfelelő kiegészítőkkel kellett párosítani.

Coco szerint 'Simplicity is elegance', ami annyit tesz, hogy az egyszerűség jelenti az eleganciát. Elsőként kezdett jersey anyaggal dolgozni. Szívesen kombinálta a bizsukat igazi ékszerekkel, és táskáit pántként funkcionáló aranylánccal díszítette, öv helyett sálat kötött modelljei derekára.

A Chanel darabok a tükröződő, és egymásba fonódó C betűkről is felismerhetők, ami nem saját tervezés - egy franciaországi vidék tulajdonosa találta ki neki.

Több, mint 30 éven keresztül lakott a Hotel Ritz Paris-ban, a nácik bevonulása után is. Sok kritika érte amiatt, hogy viszonyt folytatott Hans Gunther von Dincklage német tiszttel - az ő befolyása hatására maradhatott a szállodában.

Később sok agyafúrt történetet talált ki fiatal koráról. Többek között rendületlenül állította, hogy apja azért hagyta el őket, mert Amerikába hajózott, és őt két szívtelen nagynénje vette magához, vagy hogy nem is 12, hanem csak 6 éves volt, mikor édesanyja meghalt.

A II. világháború alatt egy időre be kellett zárnia divatházát, de újult erővel nyitotta meg. Sosem volt házas. 1971. január 10-én halt meg a Hotel Ritzbéli lakosztályában, ahová visszaköltözött utolsó éveire.

Chanel N°5:

Egyik kitűnő ötlete az volt, hogy a leghíresebb illatát Ernest Beaux fiatal vegyész mesterségesen; aldehidekkel (szintetikus anyagok, melyeknek virágillata erősödik a desztillálás folyamán) létrehozott mintáiból választotta ki. Az ötödik üveg rejtette az illatot, amit 1921. május 5-én mutatott be. A világ egyik legismertebb parfümjévé vált, népszerűsége még ma is töretlen.

Donna Karan

A kezdetek:

1948. október 2-án született New Yorkban. Szabó édesapja 3 éves korában meghalt, így szintén a divatiparban tevékenykedő mostohaapja és modell édesanyja nevelte Long Island Hewlett városában. Az ottani gimnáziumban érettségizett 1966-ban, majd a Parson's School of Design-ban tanult tovább.

Karrier:

Az iskolában töltött két év után nyári munkára vették fel, majd a diploma megszerzése után főállásban csatlakozott Anne Klein csapatához,  akinek a halála után a tervező részleg fejévé vált. 1982-ben megalkotta az Anne Klein II kollekciót, a divatház kifejezésmódjának megfelelő ruhákkal, de már saját stílusjegyeit is láttatni engedte. 1984-ig maradt a pozíciójában, mert saját kollekciója megvalósítása mellett döntött, amit egy évvel később a nappalijában mutatott be, és nem várt sikert aratott vele.

Számtalanszor jutalmazták, többek között: 1977-ben megnyerte a Coty American Fashion Critics díját, amit 1982-ben ismét neki ítéltek. Két évvel később - szintén a Coty - szerepeltette az év legjobbjai listáján; bevezették a Coty Hall of Fame-be. 1990-ben a Divattervezők tanácsa az év nőiruha-, majd rá két évre az év férfiruha tervezőjének nevezte. 1996-ban megint a női kollekciójáért jutalmazták, és életműdíjat kapott 2004-ben.

Donna Karant a divatvilágban az elasztikus ruhái, valamint az Essentials vonala tette híressé. Utóbbi hét darabból álló, egymással könnyedén kombinálható, egységes öltözeteket jelentett. Ahogy egyre több amerikai nő vetette meg a lábát az üzleti életben, keresetté váltak az elegáns, kifinomult darabok, főként feketében, fehérben és szürkében. Olyan ruhákat tervez, amelyeket ő maga is hordana. A pletykák szerint nem enged ki egyetlen darabot sem műhelyeiből, amíg fel nem próbálta őket, és nézte meg, hogy neki jól állnak-e. Ruháit nem modellekre, hanem igazi, mindennapi nőkre tervezi, akik kényelmes, ugyanakkor stílusos darabokat szeretnének.

1973-ban ment feleségül Mark Karan butiktulajdonoshoz, akitől egy lánya, Gabrielle született. Donna Karan New York nevű kollekcióját lánya tinédzserré válásakor ötölte ki; úgy döntött, a fiatalabb generációnak is tervezni akar. A DKNY kollekció darabjai olcsóbbak és fiatalosabbak, ugyanakkor stílusosak és exkluzívak.

Válása után Stephan Weiss szobrásszal házasodott össze; két gyerekük született. Weiss annak idején a cégalapításban, valamint az üzleti teendőkben is sokat segített. A férfi 1995-ben vonult vissza, hogy életét és energiáit teljesen a szobrászatnak szentelhesse.

1987-ben egykori iskolája díszdoktorrá avatta, és az igazgatótanács tagjává választotta.

Kötelességének érzi, hogy ismertségét jótékony célokra fordítsa, így pl. alapítványt hozott létre az AIDS elleni figyelemfelkeltés oktatására, többek között pedig egy rákellenes alapítványt is támogat. 

1974-ben alapította meg divatházát

1934. július 11-én született Piacenzában, Olaszországban.  Szülei, Ugo Armani és Maria Raimondi keményen dolgoztak azért, hogy orvosnak tanulhasson, de abbahagyta az egyetemet a fotózást választva. Szenvedélyét azonban fel kellett adnia, mikor 1957-ben behívták katonának.

A kötelező szolgálat után kirakatrendezőként talált munkát Milánóban, később a La Rinascente áruház férfidivat-osztályán dolgozott beszerzőként. 1964-ben végre úgy döntött, már eleget látott ahhoz, hogy összehozza a Hitman férfikollekciót az egyik vezető forgalmazónak, Nino Cerruttinak.

A sikerre való tekintettel az Ungaro és a Zegna divatházaknak is dolgozhatott. Egyre erősebben érezte, hogy sajátot kéne létrehoznia. 1974-ben Sergio Galeotti, egy fiatal építész (1985-ben halt meg AIDS-ben) közreműködésével született meg a Giorgio Armani férfidivatmárka, melyet 1975-ben a női részleg követett.

Elegáns, kényelmes, új szabásvonalú öltönyei, valamint nőknek szánt, sikkes, modern, kicsit férfiasabb tervezései újdonságként hatottak. Az Armani 'power suit' magabiztosságot kölcsönzött viselőjének az 1980-as évek elején.

Az igazi elismerést az Amerikai dzsigoló című film hozta meg számára, amiben a főszereplőt, Richard Gere-t öltöztethette. Nem sokra rá már fél Hollywood az ő ruháiban akart megjelenni.

Később ezt a kiegészítők piacán tett térhódításával növelte. Kelendőek napszemüvegei, fürdőruhái, gyermekruhái, parfümjei és ékszerei.

Dior után ő volt a második divattervező, aki a Time Magazin címlapján pózolt, 1982-ben. Kreációit Jodie Foster, Rene Russo és Michelle Pfeiffer hordják előszeretettel.

A Giorgio Armani SPA néhány évtized alatt szerzett előkelő helyet magának a többszáz éves divatházak sorai között.

Az irányvonalak:

Terveznek ágyneműt, csokoládét, szállodákat.

Guccio Gucci

A kezdetek:

1881. március 26-án született Florence-ben egy kézműves mesterember fiaként. Nagyon fiatalon indult Párizsba szerencsét próbálni, majd Londonban kötött ki.

A Savoy hotelben kapott állást, és főpincérré küzdötte fel magát. Nem kellett sok idő, és a fejében motoszkálni kezdett a gondolat, hogy az ott látott extravagáns bőröndöknél és táskáknál ő sokkal jobbat tudna készíteni. London is inspirálta; nem győzte figyelni és magába szívni a kultúrát, az eszményeket és a stílust.

Karrier:

Mikor 1920-ban, 39 évesen visszatért Olaszországba, szülővárosában megnyitotta első üzletét, mindössze 30 000 lírából.

Az első sikereket lovasok számára készített bőrtermékekkel, főleg kiegészítőkkel érte el. Ő és fiai - Aldo, Ugo, Vasco és Rodolfo -, valamint varrónő felesége keményen dolgoztak. Munkáik kifogástalanok voltak, ez egyre nagyobb hírnevet, és egyre kifinomultabb vásárlókat eredményezett. A vállalkozás fejlődött, erősödött, és újabb boltokat tudtak nyitni Rómában és Milánóban.

1953-ban azonban Gucci meghalt. Az üzlet ennek ellenére tovább virágzott, és még abban az évben megnyitották az első tengerentúli üzletet New Yorkban. Az ötvenes években az egyedi nyakkendőik, övcsatjaik, minőségi mokasszinjaik és bambuszfogójú női táskáik öregbítették a divatház hírnevét, és az emberek még szélesebb köre szerette meg a márkát. Újabb üzleteket hoztak létre olyan helyeken, mint London, Tokyo, Párizs vagy Beverly Hills. A hatvanas évekre a Gucci státuszszimbólum lett.

A következő években a családi viszálykodásoktól volt hangos a sajtó. Rodolfo halála fejetlenséget okozott. 1987-ben Maurizio, Rodolfo fia rábírta a többieket: itt az ideje annak, hogy megjelenjenek a kifutókon.

1993-ra meghódították a divatshowkat, a Guccit már mindenki ismerte, sztárok viselték előszeretettel népszerű eseményeken.

A divatház idegen kezekbe került:

Maurizio meggyilkolása pontot tett a családi vállalkozás fejlődésére. A sok veszekedés és további viszálykodás hatására ma már nem ül Gucci az igazgatótanács tagjai között.

Roberto Cavalli

A kezdetek:

1940. november 15-én született Firenzében. Szerény körülmények között, de egy festőművész nagyapa, és egy szabó édesanya mellett nőtt fel, így magától értetődően az Academy of Art-ba jelentkezett.

Már fiatalon a különböző anyagok párosításával, a textilek és bőrök különleges mintázásával, rajzolással, tervezéssel, festegetéssel próbálkozott az erre kialakított műhelyében.

Karrier:

1972-ben mutatta be első kollekcióját a firenzei Palazzo Pitti fehér termében, amivel - bár rossz fogadtatást kapott - egy brilliáns életút vette kezdetét. Mivel a farmer egyáltalán nem számított divatos viseletnek, az emberek bírálták, és nem tartották jó ötletnek, hogy más anyagokkal kombinálta; de bőrkabátjai sem kaptak jobb kritikákat.

A következő években makacssága és büszkesége meggátolta abban, hogy behódoljon az aktuális divatirányzatnak. Visszahúzódva tervezett, és kitartott állatmintái, patchwork munkái és arannyal díszített ruhái mellett. Kívülállóként kergette tovább álmait, amíg az áttörés be nem következett.

Az 1970-es évek végén megismerkedett későbbi nejével, az ex Miss Universe Eva Duringerrel, akivel közösen létrehoztak egy újabb kollekciót, és a Milano Collezioni keretén belül ismét megmutatta magát a világnak.

Nem várt siker koronázta együttműködésüket, mind a sajtó, mind pedig a közönség berkein belül. Új lendülettel hozott létre irányvonalakat, mint például a Menswear, Just Cavalli (fiatalok részére), Underwear, Class (kötöttáru kollekció), Freedom (hétköznapra), Angels (6 hónaptól-14 éves korig) Homewear (otthoni viselet), valamint újabb és újabb napszemüvegek, karórák, ékszerek láttak napvilágot.

Feleségével - akinek a koronázásakor ő is a bírák között ült - három gyerekük van - 18, 14 és 7 évesek - valamint Cavalli előző házasságából is kettő.

Csapatként dolgoznak: Eva felügyeli a végső simításokat, övé a bemutatók tervezése, Roberto pedig az anyagokért, a szabásért és a színekért felel.

Tervezett fellépőruhákat Shakirának, Christina Aquilerának, a Spice Girlsnek, Michael Jacksonnak, Jennifer Lopeznek. November 8-án útjára bocsátotta a H&M-nek tervezett kollekcióját, ami óriási sikert aratott. San Franciskoban a márka női osztályán 10 perc alatt elfogytak a darabok, a férfién 3 órába tellett. Bostonban mindkét nemnek 15 percébe tellt kifosztani a boltot. A divaton kívül másba is belekóstolt: piacra dobta saját készítésű borát.

Üzleteik:

  • New York
  • Beverly Hills
  • Bal Harbour 
  • Boston
  • Dallas
  • South Coast Plaza
  • Las Vegas
  • San Francisco
  • London
  • Párizs
  • Róma
  • Milánó
  • Velence
  • Capri
  • Bejrút

  •  
  • Vivienne Westwood

    A kezdetek:

    1941. április 8-án született Tintwistle falujában, Derbyshire-ben, Dora és Gordon gyermekeként. A Harrow School of Art egyetemre járt, majd egy szemeszter után a Trent Park College-be jelentkezett át. Később nagy lelkesedéssel tanítani kezdett, ez szenvedélyévé is vált. 21 éves volt, mikor megismerkedett első férjével, és közös gyereküket Bennek nevezték el.

    Csak három évig maradtak együtt, mert beleszeretett Malcolm McLarenbe, aki később a Sex Pistols menedzsereként lett ismert. Közös fiúk is született, a Joseph nevet kapta. Vivienne visszament tanítani, amit 1971-ben ismét abbahagyott.

    Karrier:

    Úgy döntött Malcolm, hogy butikot nyit Let It Rock néven, ami később Sex-re, majd Too Fast To Live Too Young To Die-ra, Seditionaries-re, végül World's End-re változott. Vivienne itt elkezdhette árusítani az általa tervezett ruhákat.

    A punk stílus akkor lett igazán ismert, mikor a Sex Pistols az ő boltjukból kezdett öltözködni. Ismertetőjegyek: megbotránkoztató, provokatív viseletek, nem ritkán biztosítótűvel, borotvapengével, bicikli-, vagy wc lehúzó lánccal díszítve, kutyanyakörvvel, mint ékszerrel megspékelve, felháborító sminkkel és frizurával párosítva. Westwood találta ki az anarchia A szimbólumát, amit előszeretettel alkalmazott ruhái színesítésére.

    Az, hogy tradícionális viseleteket kevert össze saját tervezésű ruháival, kiegészítőivel, még sokkolóbbá tette az összhatást egy-egy bemutató után - pl. felhasználta és átalakította a skótszoknyás hagyományos ruházatot. Kollekcióiban mindig felhasznál valamiféle történelmi időszakot, jelenséget: pl. a Peru hatása, feminizmus, kalózok. Legkedveltebb irányvonala az Anglomania.

    Üzletei megtalálhatóak: 3 Londonban, 2 Machesterben, és 1-1 Liverpoolban, Newcastleben és Leedsben. 2008-ban Nottinghamban nyílik egy újabb.

    Az első tiszteleadás 2004-2005. tájékán következett be, mikor a Victoria és Albert múzeumban bemutatták 145 komplett öltözetét, témánként elkülönítve.